Tanári pályafutásom alatt a tanítás, oktatás, nevelés szinte minden feladatát nagyon szerettem. Ezt nagy valószínűséggel annak köszönhetem, hogy sokkal kevesebb kudarc ért, mint sikerélmény. Természetesen olyan pályafutás nincs, ahol néha-néha falakba ne ütközne az ember, és időnként ne érezne keserűséget, rosszkedvet, mert valami nem úgy sikerült, mint ahogy az ember eltervezte. Ez pedig nyilván abból következik, hogy tanártársaimmal együtt maximalisták vagyunk, és csak nagyon ritka esetekben vagyunk magunkkal, a munkáinkkal elégedettek.
Egyik kedvenc pedagógusi tevékenységnek tekintettem a hosszú évek során mindig is a közösségépítés, közösségformálás minden lehetőségét, hiszen ezen keresztül egyénileg is folyamatosan tudjuk formálni az osztályközösség tagjait.
Ennek a tevékenységnek igen sok színtere van munkánk során. A gyerekek számára legkedvesebbnek ezek közül az osztálykirándulások bizonyultak. Ilyenkor ugyanis főleg belföldön számtalan tájegységgel, életformával, hagyománnyal ismerkedhettek meg a tanulók. Ráadásul, amikor több napos kirándulást szerveztünk, a családi kötelékből kiszakadva kissé felszabadultabban tölthettek el néhány estét otthonuktól távol.
Amikor több napos év végi tanulmányi kirándulásokat szerveztünk, leggyakrabban szerződéses busszal utaztunk, mert ilyen módon legkényelmesebb a kiválasztott úticél megközelítése. Utolsó évben azonban, amikor az osztály ballagás előtt állt, mivel a társaság összetétele, teherbírása, megbízhatósága lehetővé tette, időnkét tömegközlekedéssel is megszerveztük a túrát. Így történt ez az elmúlt tanév végén is, amikor Balatonföldvár volt a kirándulás színhelye. A gyerekek ugyanis szerették volna látni hazánk legnagyobb állóvizét.
Meg is érkeztünk a célállomásra, ahol leszállás közben a Samsung telefonom leesett a peronra, és azonnal kettérepedt a kijelzője. Igen bosszús lettem, de a telefon szerviz munkatársainak köszönhetően telefonfutár szolgáltatásukon keresztül másnapra ki is cserélték a meghibásodott alkatrészt.